A vallásos ember igyekszik úgy tekinteni az ajándékra, mint Isten jelenlétének, szeretetének egy jelére. Ezért nem az ajándék anyagi értéke döntő, hanem inkább a gesztus találékonysága, ötlete, finom érzéke. A kegytárgy boltokban igényes, vallási, egyházi tárgyakat kaphatunk, ajándé-kozhatunk hölgyeknek virágot, névnapra, kisebb ünnepek alkalmával. Papi embereknek is lehet virágot ajándékozni, cserepeset is, abban a tudatban, hogy úgyis a templomot, a közösségi termet, a plébániát díszítik vele. A vizit, a látogatás is lehet ajándék: kórházban, otthon, események, ünnepek kapcsán. Illik ma is az egyházi embereknél vizitelni, vagy vizitet viszonozni. Arra azonban ügyelni kell, hogy akár előzetesen egyeztetett, (telefonon) akár spontán módon kerül rá a sor, őszinte szándékkal és jóleső kedvességgel teljék, ne teher, hanem igazi öröm legyen.

A személyes családi ünnepek (névnap, házasságkötés, pappá szentelés, szerzetesi fogadalom, házszentelés, új otthon birtokba vétele, és más, sok-sok történése a családnak, kisebb nagyobb közösségnek ) alkalmával a hívő keresztény könyvet, bibliát, keresztet, feszületet, érmét, rózsafűzért, dísztárgyat, képet, ikont, művészi darabot, gyermekruhát, fényképet, hanglemezt, CD-t ajándékoz. Szt. Domonkos kapta Szűz Máriától az első "rózsafűzért" (olvasót). Olvasónak azért nevezik, mert ezen számolják az elmondott imádságokat.