Egyházi protokoll és liturgia
Liturgikus szertartások
 
  Református egyház - Fogalmak
 
A Református Egyház hitelvei és hitgyakorlata a következő öt fogalomban fejezhető ki:
Egyedül Krisztus által (Solus Christus) Az üdvösség megszerzésében, Isten és ember kapcsolatának közvetítésében csak Krisztust ismeri el, elveti Mária, a szentek, egyházi hivatalok, hatóságok üdvszerző és közvetítő szerepét.
  Egyedül kegyelem által (Sola Gratia) Az üdvösségünk és Istennel való minden nemű kapcsolatunk Isten kegyelmén múlik. A jó cselekedet fontos de az elnyert kegyelem miatti hála kifejezésére és nem érdemek szerzésére való.
  Egyedül576 hiten keresztül (Sola Fide) Az Isten kegyelmét egyedül a hitemmel vagyok képes igazán megragadni. Az ismeret fontos de üdvbizonyosságot csak a hit adhat.
  Egyedül a Szentírásból (Sola Scriptura) a hit és az erkölcs egyedüli forrásául a Szentírást fogadja el, tehát elveti az úgynevezett szent hagyományok és egyházi rendelkezések kijelentést hordozó erejét. A Szentírást azonban magyarázza a Szentlélek megvilágosító erejét kérve és a segédtudományokat (nyelvészet, kortörténet, régészet stb.) használva.
  Egyedül Istené a dicsőség (Soli Deo Gloria) Ezzel fejezi ki Isten abszolút szuverenitását melyhez semmilyen más hatalom nem mérhető, ideértve az egyház intézményes hatalmát is.
A fentiekből természetesen számtalan gyakorlati rendelkezés és szokás származik.
A legnyilvánvalóbbak ezek közül a következők:
  1.  Az istentisztelet leegyszerűsödik tanító jellegűvé válik, önvizsgálatra és bűnbánatra hiv.
  2.  A templom formájában ezt követi, a szószék és az Úrasztala központi helyet foglal el, képek, szobrok, jelképek eltűnnek, vagy nagyon visszafogottan vannak jelen.
  3.  Az istentiszteletet vezető lelkész öltözéke leegyszerűsödik, úgynevezett papi palástot hord, melynek neve utal formájára, tehát elöl nyitott. Alatta sötét öltöny, fehér ing, fekete vagy szolidan mintás nyakkendő viselendő.
  4.  A kántor szerepe háttérbe szorul, a nép (gyülekezet) énekét hivatott kísérni illetve, vezetni. Az istentiszteleti énekek sorában kiemelkedő szerepet tölt be a bibliai 150 zsoltár megzenésített parafrázisa.
  5.  Szóhasználatában is sajátságokat hordoz. Kerüli a mise kifejezést, ami egyrészt semmifajta tudatos jelentést nem hordoz az emberek többsége számára, másrészt teológiailag is egyfajta áldozatbemutatásra utal, amelyet a reformáció elutasít. Az eucharisztiát tehát úrvacsorának nevezi, a konfirmáció szóban az eredeti latin kifejezést használja, a keresztyén kifejezéssel utal az eredeti görög szóra christianos (krisztusi) tehát nem a keresztre utal. A "ty" használata más szavaknál is tapasztalható, jó példa erre a Sebestyén (bizonyára senki nem mondja Sebesténynek) férfi név, amely a Sebastianos görög szóból ered. Oltár helyett szívesebben használja az úrasztala kifejezést, jelezve, hogy itt nem a hívek hoznak áldozatot az Isten kedvéért, hanem az Isten Fiában hozott áldozatának áldásaiban részesednek. Óvatosan és alázattal használják az "áldani" és "szentelni" fogalmakat, mindig arra törekedve, hogy kifejezzék egyedül Isten adhat áldást, ő szentelhet, a lelkész csak rámutathat erre.
  6.  Az istentiszteleten az egyetlen mozgást a fölállás illetve leülés jelenti, valamint az általában vagy konkrétan az imádságnál összetett kéz. Az istentiszteleten történtekkel tartalmilag azonosulni nem tudó kívülálló is ezeket a formaságokat könnyen követheti.
  << vissza