Egyházi protokoll és liturgia
Liturgikus szertartások
 
  Református egyház - Istentisztelet, úrvacsora
  A református egyháznál a gyülekezeti élet tartópillére az istentisztelet. A vasárnapi két istentisztelet délelőtti és délutáni - tartása átlagosnak tekinthető, de van olyan gyülekezeti hely, ahol vasárnap csak egy istentisztelet van.
Az istentiszteletnek három fő eleme van, az éneklés, az imádság ideértve a biblia olvasását és magyarázását valamint az adakozást.
Az úrvacsora hagyományosan csak nagyobb ünnepeken része az istentiszteleteknek, de sok helyen bevezették, hogy havonta egy alkalommal megterítik az Úr asztalát. Mindkét szokásból az következik, hogy átlagosan 8-12 alkalommal tartanak úrvacsorás istentiszteletet. Hagyományos alkalmak: újévi istentisztelet, böjtfő vasárnap, Húsvét, Pünkösd első és másodnapja, Újkenyér (augusztus), Újbor (október), Advent első vasárnapja, Karácsony első és másodnapja. Kibővülhet még Nagypéntekkel, Áldozócsütörtökkel, és a konfirmáció vasárnapjával.)
Az úrvacsorai istentiszteletet a református egyház liturgiai rendje szerint bűnbánati hét előzi meg, ami azt jelenti, hogy a megelőző estéken istentiszteleteket tartanak.
Protokolláris szempontból ez azért fontos, mert hívő református keresztény családot ezekben az időszakokban sem meglátogatni, sem bárhova meghívni nem szerencsés. A református istentiszteletre betévedő idegen számára is nyilvánvalók e jeles alkalmak, mert az úrasztalán láthatók az úrvacsora jegyei, a kenyér és kelyhekben a bor akár letakarva, akár fedetlenül. Aki bűnbánattal és a bűnbocsánat hitével nem tud az Úr asztalához járulni és a darab kenyeret és a korty bort magához venni, az is vegyen részt az istentiszteleten és a konkrét részesedésnél nyugodtan maradjon padjában.


A református úrvacsora kiszolgálásának kellékei: a kenyérosztó tányér, az úrasztali kanna és az úrasztali kehely vagy újabban kis kelyhek.
Az úrvacsorai istentisztelet két jegye -az osztás sorrendjében - kenyér és a bor, általában egy-egy hívő család felajánlása. Úgy illik, hogy lehetőleg vörösbor és fehérkenyér kerüljön az úrasztalára.
Az úrvacsora kenyerét az ünnep előestéjén vagy reggelén a lelkész szeli fel. Az úrasztalára a kenyér legjavát használja fel, a legmagasabb, legszebben sült középső részt, a többit levágja. A megmaradt hasáb alakú darabból lemetszi az alsó és a felső héját, közé visszahelyezi az ujjnyi széles, 10-15 cm hosszúságúra vágott kenyérszeleteket, majd tálcára - régebben abroszra - téve elhelyezi az úrasztalán. Ebből tesz elegendőt a kenyérosztó tányérra, ahonnan az úrasztalát körbeálló vagy körbejáró híveknek, mint atya a gyermekeinek ad egy-egy megtört darabot a kenyérből és egy-egy korty bort a kehelyből.
Az úrvacsorai asztal fontos kelléke a bor tárolására szolgáló kanna, amelyből a gyülekezet gondnoka vagy presbitere mindig utánatölt a kehelybe.
  << vissza