Egyházi protokoll és liturgia
Liturgikus szertartások
 
  Katolikus egyház - Keresztelés
  Az egyház szerint megkeresztelkedni annyit jelent, hogy Krisztus követőjévé kívánsz lenni.
A templomtól eredetileg külön állt a keresztelőkápolna, ott volt a keresztelő medence. A keresztelendőket ennek vizében alámerítéssel keresztelték meg a VI. században is, de a tömeges keresztelkedés miatt áttértek a leöntéssel való keresztelésre. (Ezt a formát helyenként már a II. századtól alkalmazták).
Így a keresztelő kápolna külön feleslegessé vált, és a keresztelőkút magában a templomban annak kápolnájában nyert elhelyezést. A keresztelőkút az Egyház anyaölét jelképezi, amelyből a Feltámadott Úrral ujjászületés következik be.
A keresztség kiszolgáltatása történhet misén kívül.
- Legtöbb helyen a pap egyedül végzi a szertartást, ünnepélyesebb alkalmakkor kántor, illetve énekkar is közreműködik. Ha előzőleg meghirdetik, az ünnepélyes keresztelést, akkor a családon kívül az egyházközösség tagjai is részt vehetnek az eseményen Ez különösen akkor megható, ha több gyermek keresztelésére kerül sor.
- A szertartás során először a gyermek fogadása történik meg, majd az ige liturgiája következik, amely során szentírási olvasmányok felolvasása, a kántor és előénekesek, hívek énekére és imádságára kerül sor.
- A szertartás legfontosabb részeként következik a megkeresztelés, (vízzel történő leöntés). Ezután a keresztség hatását megvilágosító szertartások következnek, majd a befejező szertartással (keresztelési énekkel) áldással és elbocsátással ér véget az esemény.
- A gyermekek keresztelésekor a keresztelő pap kis fehér ingecskét, és gyertyát ad át.
- Felnőtt keresztelés után közvetlen megtörténik a bérmálás is az Eucharisztiával (szentáldozással ) együtt.
A keresztelési szertartásra nem hívő vendégeket is szoktak hívni, ilyenkor a vendégek kövessék a misénél leírt szabályokat. Szokás ajándékot is adni, ennek mértéke attól függ, hogy milyen a kapcsolat a családdal.
A keresztelés szertartása már évtizedek óta népnyelvű hazánkban.
  << vissza