Az apostoli idők óta a békecsók a megkeresztelt testvérek közösségének jele. Ez lassanként csak a papságra korlátozódott, sőt a 13.sz.-tól a " békecsóktáblára vagy paxtáblára" vagy a feszületre adott csókot a celebráns, és ezt megcsókolva továbbadták a szertartáson résztvevő papok.
Nálunk az ősi hagyomány alapján a celebráns és a diakónus, illetve a koncelebráló papok adnak kézcsókot egymásnak, miközben mondják: "Béke veled " a válasz : " És a te lelkeddel "
A csók itt liturgikus csók, természet feletti szeretetet, továbbá a tisztulást fejezi ki. A békecsók a kiengesztelés jele, az oltárra, evangéliumi könyvre, keresztre, a feszület lábára adott csók. Korábban a papság és a hívek megcsókolták a püspök gyűrűjét, de a papnak adott kézcsókkal együtt ez ma már nem szokás. A nagycsütörtöki lábmosás szertartásában a celebráns megcsókolhatja a megmosott lábat, ez a legnagyobb jézusi alázat jele.