Egyházi protokoll és liturgia
Egyéb liturgikus szertartások
 
  Zsidó felekezet - Kegyszerek
  A zsidó szertartásokhoz A zsidóság története c. könyv szerint szorosan hozzátartozik a sátorépítés, a papi ruhák, és az istentiszteleti kegyszerek, amelyeket a szertartásoknál használtak.
A "harminc könyök" hosszú sátor három részre oszlik, s ezek közül kettő, amelyekbe a papok beléphetnek mintegy megközelítő és közös területként a szárazföldet, és a tengert jelképezi, amely minden embernek hozzáférhető; viszont a harmadik helység, mely magának az istennek van fenntartva, az eget jelenti, ahová ember nem léphet be.

Az asztalra helyezett tizenkét tányér megfelel az év tizenkét hónapjának; a hetven részből álló mécstartó jelképezi a bolygók tíz-tízfoknyi körívét, hét mécsese pedig magát a bolygót. A négyféle anyagból szőtt függönyök a négy elemet jelképezik, a bisszus (különleges finom indiai vászon) jelenti a földet, mivel a len abból nő, a bíbor a tengert, mivel azt a halak vére festi meg, a jácintkék ruha pedig az eget. A gránátalmák a villámot jelentik, a csengettyűk csilingelése a dörgést.
Az efód (papi köntös), amely Isten akarata szerint négy anyagból van szőve, az egész természetet jelképezi, és a beleszőtt arany a fényességet jelenti, amely a világegyetemet beragyogja. Az efód (papi köntös) közepén lévő chossen ugyancsak a földet jelenti, amely a világ közepében van, az öv pedig az óceánt, mivel az mindent körülölel.
A két sardonyx (értékes drágakő) amely a főpap ruháját vállon összefogja, a napot és a holdat jelenti. A tizenkét drágakövet a tizenkét hónap jelképének tarthatjuk, vagy pedig a csillagkör tizenkét jegyének. A fejék az ég jelképe, mert jácintkék színű, különben nem viselhetné Isten nevét, és mert ragyogó aranypárta van rajta, az Istent körülövező fény jelképéül
A Mezuza bibliai szövegeket tartalmazó tekercs, melyet a bejáratok jobb ajtófélfáira, a felső harmadikharmadon szögeznek , rézsút a bemenet felé. E kicsiny tekercsek fém vagy fatokban vannak elhelyezve. Minden lakószoba ajtófélfájára és a bejáratokra kell a Mezuzá-t szegezni. Vallásos zsidók érkezéskor és távozáskor újjal érintik a Mezuzá-t (ajtófélfára szegezett imaszöveg pergamenlapon), és ujjukat megcsókolják. A Mezuzá-nak az a célja, hogy Istenre és az ő törvényeire irányítsa a gondolatot.

  << vissza