A legrégebbi püspökszentelési szöveg az " Apostoli Hagyományokban " olvasható. Korábban: miután a jelöltet a nép megválasztotta, ehhez mindenki beleegyezését adta.
A jelenlévő püspökök tették fel a kezüket a megválasztottra, s egyikük a kézrátétel közben elmondja a szentelési imát. A későbbi források szerint a szentelést 3 püspök végzi, illetőleg a metropolitáknak a többi püspök asszisztál. A keleti egyházban a püspöki ruhák és jelvények átnyújtásakor a szentelő püspök és a nép tanúskodik az illető " méltóságáról". A latin egyházban a püspökszentelést a szentelő püspök két társszentelővel végzi (kézrátétel, szentelési imádság). A főpapi jelvények átadása a püspök különféle feladataira utal.
A mai szertartás:
A püspökké szentelés szertartás a kórus énekével kezdődik, majd követi a püspöki fogadalomtétel. Először felolvassák: az egyházkerületi Közgyűlés püspökké választási határozatát, a (Közgyűlés elrendelte a beiktatást). A beiktatási ceremónia során a gyülekezet feláll, mert a korábban hozott határozatot ismertetik.
A beiktatási szöveget a püspök megismétli, majd következik a tisztségviselők eskütétele is. (Természetesen az új püspökhöz tartozó új tisztségviselők) A ceremónia a nemzeti imádság (himnusz) éneklésével fejeződik be. A püspökszentelés a székesegyházban történik, ahol a pápai szentelési okirat után a kinevező okmányt is felolvassák.
A szentelés végén a szentelő püspök vezeti a katedrához (püspöki trón) az új főpásztort. Ha pedig már felszentelt püspök az új pásztor, akkor a metropolita (az ortodox egyházban az érseknél magasabb rangú főpap, aki a pátriárka után következik) vezeti be a székesegyházba, és olvassák fel a kinevező iratot. Katedráját elfoglalva veszi át az egyházmegye kormányzását.