Egyházi protokoll és liturgia
Az egyházak ünnepei
 
 

Evangélikus egyház - Karácsony
  December 25-e az ókori népeknél a Nap születésének ünnepe volt. Ma az emberiség talán legrégibb egyházi ünnepeként tartjuk számon. Libérius pápa 354-ben rendelte el, hogy december 25-e Jézus születésnapjának tekintendő. Ennek jegyében évek óta hívők és nem hívők találnak egymásra a szeretet jegyében. A történelem első ajándékozói a rómaiak, amikor az év első napján ajándékokat küldözgettek egymásnak, így remélve sikeres évkezdést.
A magyarokról már a történetíró Galeotto Marzio is feljegyezte a 15. században: "ünnepen ajándékot osztogatnak, hogy örömet szerezzenek egymásnak".
Családi ünnepként a 17-ik század óta beszélhetünk a Karácsonyról. Néprajzkutatók ősi, évkezdő, termékenységvarázsló hagyományokra vezetik vissza az örökzöld fa vagy ág karácsonyi funkcióját. Az első karácsonyfát a világon először állítólag Luther Márton állította gyermekeinek 1536-ban.
Magyarországon pedig Brunswick Teréz grófnő 1825-ben, s erről báró Podmaniczky Frigyes is említést tesz emlékirataiban. Privát lakásban először 1847-ben állították fel az első feldíszített fát Budán.
A főúri szokást később átvette a polgárság, s közvetítésükkel később valamennyi népréteg. A magyar falvakban a századforduló táján már íratlan szabály volt, hogy december 24-én délelőtt csak a ház körüli munkát végezhették az asszonyok, ebéd utánra maradt a sütés, főzés, a tisztálkodás, estére pedig mindenki ünnepi ruhába öltözött. A vacsora a bőség jegyében telt el, a néphit szerint ugyanis olyan az új esztendő,mint a Karácsony napja. A bőség mellett más hagyományok is jellemezték az ünnepet. Régen szalmát helyeztek az asztal alá Karácsonykor, a szegényebbek borókával díszítették az étkezőhely fölött a mennyezet. A legtöbb európai népnél a hízott baromfi, a kerek kalács, a lencse, dió, mák és hasonlók a szaporaság és a bő termés kívánságának képeként került az étrendbe, a fokhagyma és a bors pedig azért, mert védi az egészséget.
Hogyan ünnepelnek mások? Európában a legjellegzetesebb ünnepi ételalapanyag a hal, a kacsa, a liba, a pulyka és a disznóhús, természetesen a legkülönfélébb elkészítési módokkal.
Sok helyen van kultusza a kelt tészta készítésének, foszlós kalács nélkül mi sem tudjuk elképzelni a karácsonyt, de a beigli sem hiányozhat az asztalról.
Angliában sincs Karácsony a zsályával, majorannával, és hagymával ízesített töltött pulyka és az elmaradhatatlan puding nélkül.
Az osztrákoknál a marhanyelv, Romániában pedig a derelyeszerű húsos tészta a "pilmenyi" továbbá a sózott káposzta és pirog kerül az ünnepi asztalra.
Az olaszok híres karácsonyi süteménye a "panettone" kagylóformában sütött kalács, mazsolával és mandulával ízesítve. Nem hiányzik a mazsola a németek karácsonyi kalácsából sem.
Kicsit emlékeztet a mi püspökkenyerünkre a "stollen", amit Drezdában sütnek
  << vissza