| |
A zsidóság ünnepe
a sabbat, amely már pénteken este kezdődik azzal, hogy a háziasszony
még a csillagok feljövetele előtt két gyertyát (esetleg többet
is) gyújt, és a szombat bejöveteléért áldó imát mond, majd szombati
áldást mond a borra és a kalácsra. Megteríti az ünnepi asztalt,
rátesz két letakart kalácsot és bort kehelyben. Ezek felett
a családfő, a templomból hazatérve megáldja gyermekeit. Szombaton
a zsidó ember semmiféle munkát nem végezhet, ezt magában foglalja
a tízparancsolat is.
A szombat a teljes pihenésé (fizikai, szellemi,) ezért teljes
a munkatilalom, hiszen a szombat a heti megerősödés napja imádság,
és vallásos tanulmányok által.
A zsinagógában péntek este a szombatköszöntő dallammal kezdődik
a szombati istentisztelet. A dalban megszemélyesítették a szombatot,
és menyasszonyként ünnepelték.
A szombat délelőtti istentisztelet egyik legfontosabb része
a Tóraolvasás. A Tóra (Mózes öt könyve) liturgikus célra, kézzel
pergamenre írott tekercs, amelyet két tartófára erősítenek.
Sem pontozása, sem hangjegyei a tekercseknek nem láthatóak,
de természetesen a szöveg pontozásnak, tehát a magánhangzóknak
és az előírt hangjegyeknek megfelelően kell felolvasni. Ezek
ismerete külön szakképzettséget kíván.
Az egyes tóraolvasási alkalmaknak megfelelően 3-7-ig terjedő
személy járul a tóra elé. Szombaton és ünnepnapokon, és az egyes
böjtnapokon a Tóraolvasást egyes más szentírási könyvekből vett
részletek, rendszerint a Prófétai könyvekből vett részletek
a Haftara egészíti ki.
Magát a tekercset, amikor nem olvasnak belőle, a tóraszekrényben,
a frigyládában őrzik. Összetekerve bársony köpenyt tesznek rá,
és megfelelő - lehetőleg ezüstből készült - láncon függődíszekkel,
a két tekercsre illesztett mellvérttel védik és díszítik.
A Tóratekercs pergamenjét tartó két fára kerülnek a csengettyűkkel
díszített, díszesen megmunkált rimonok
A rimon héberül gránátalmát jelent, ami Keleten máig is az élet
és a termékenység szimbóluma.
A Tóra 54 heti szakaszra oszlik, a zsidó naptári év tartalmára
olyképpen osztják fel, hogy hetenként egy vagy kétheti szakaszt
olvasnak fel, így évente végigolvassák a Tórát. A Tóraolvasás
az őszi ünnepek után kezdődik, úgy hogy a hagyományos tekercs
alakban, pergamenre kézzel írt Tórából, a sajátosan erre a célra
szolgáló Tóramutató segítségével követve a sorokat, hagyományos
dallammal olvassák fel a heti szakaszt.
Ezek a dallamok a zsidó zene legkorábbi emlékeit őrzik.
Mivel a Tórát a hagyomány szerint kézzel érinteni nem szabad,
a Tóraolvasást megkönnyítő kéz alakú sormutatókat készítenek
(jad).
Ezek a kinyújtott mutatóujjú jobb kézben végződő "pálcák"
készülhetnek ezüstből, elefántcsontból, fából stb.
A Tórát a zsinagóga keleti falán lévő Tóraszekrényben, vagy
Tórafülkékben helyezik el, amelyeket használaton kívül díszesen
hímzett Tórafüggönyökkel takarnak.
A Tóraszekrény belsejét sokszor szép színes tapétával bélelik
ki. A szekrényt gyakran arannyal vonták be, hogy nemes feladatát
jobban kiemeljék.
A legszebb tóraszekrényeket Itáliában, a reneszánsz korában
készítették, ezek közül egyik-másik átkerült a jeruzsálemi Izrael
Múzeumba, a hozzá tartozó örökmécsessel együtt.
(Ugyancsak a reneszánsz idején alakult ki maga a szekrény, mivel-
praktikus célból- a korábbi ládát felállították és oldalt ajtóval
látták el. Így nem kell csodálkoznunk azon, hogy a bibliai két
kőtáblát őrző hajdani frigyládára emlékeztet héber nevében a
mai tóraszekrény: aron hakódes = a szent láda, vagy aron habrit
= a szövetség ládája)
A frigyszekrény előtt finom anyagból (bársonyból, selyemből)
készült függöny és drapéria húzódik, ezek héber neve paróchet,
illetve kapóret. A textíliák és elnevezésük a bibliai pusztai
Szentély elválasztó függönyére utalnak, amely mögé a főpap is
csak évente egyszer, Jom Kippur (az engesztelő nap) ünnepén
léphetett. A mai tórafüggönyt azonban gyakorta elhúzzák, hogy
bizonyos fő imáknál kinyissák a tóraszekrényt, vagy hogy a tóratekercset
kiemelve azokból a közönség számára felolvassanak.
A paróchetra (és olykor a kapóretra is) oroszlán-, korona- és
kőtábladíszítést hímeznek, lehetőleg héberül ráírják az adományozó
és megajándékozott nevét, és hogy kinek az emlékére készítették
a munkát. A leggyakoribb felirat azonban két héber betű: káf
és táv.
E rövidítés feloldása: Keter Torá, vagyis a "Tóra koronája",
amely egy talmudi mondás szerint a királyi és a főpapi koronával
egyenértékű.
A legszebb zsinagógai textíliákat világszerte az egykori
Osztrák-Magyar Monarchiában, s azon belül Magyarországon és
Csehországban készítették.
A Tóraolvasás alkalmat ad a jótékonyságra is: a Tórához felhívottak
jótékony célú adományokat ajánlanak fel.
Régi hagyomány szerint a Szombat délutánt is illik a tanulásnak
szentelni. A rabbi ilyenkor írásmagyarázatot tart, amelyet
közös étkezés, közös éneklés, asztali áldás, majd az esti
ima követ.
Szombaton, ünnepnapokon kenyér helyett kalácsot (barheszt)
szokás fogyasztani. Formája általában kerek vagy hosszúkás:
gyakran mákkal hintik be. A péntek este jellegzetes étele
a töltött hal, ami fűszerekkel készített finom halétel. A
legismertebb és legjellegzetesebb zsidó étel a sólet: ez szombat
délben kerül az asztalra. A marhahússal, tojással, fűszerekkel
ízesített babot pénteken napnyugta előtt teszik igen lassan
parázsló tűzre, cserépedényben, amiben az ízek szombat délig
összefőnek, a bab pedig megpuhul.
A Szombat kimenetele (Havdala) szombat este következik be,
sötétedés után, ez a Szombat megkülönböztetése a következő
hétköznapoktól. Az édesapa egymás után kezébe veszi a Havdala
serleget, az illatszeres szelencét vagy torony alakú fűszertartót
és a gyertyaszálakból font Havdala-gyertyát, majd mindegyikre
külön áldást mond.
A fűszertartó a lakoma szombati végét, a hatágú, színes fonott
gyertya pedig a szombati munkaszünet feloldását és a hétköznapok
kezdetét jelzi. Az illatos fűszerek szagolgatása tovább őrzi
a szombat hangulatát.
A fűszertartók általában torony alakú díszes kialakítású ötvöstárgyak,
áttört mintával, nyitható ablakokkal, erkélyekkel, tetejükön
zászlócskával, amelyek belsejébe helyezik az illatos fűszereket.
A szombati kiddushoz (megszentelés) készülnek serlegek, a
kézmosáshoz kancsók és tálak, amelyek csak héber felirataikban
különböznek a hétköznapi tárgyaktól.
|
