 |
 |
Egyházi protokoll és
liturgia |
 |
|
 |
 |
Az egyházak ünnepei |
 |
 |
|
|
 |
 |
|
Református egyház - a Reformáció emléknapja
|
 |
 |
|
Szinte feledésbe
merül a Reformáció emléknapja. Tudni illik azonban e dátumot
és az eseményt. 1517. október 31. amikor egy Ágostonrendi szerzetes,
Luther Márton Wittenbergben kitűzi a reformáció téziseit. A
protestáns egyházak meg is ünneplik ezt a napot. Nem kevesebbről
volt szó e napon, mint arról, hogy az Isten igéjére való odafigyelés
lehetősége, az Isten kegyelmével való közvetlen találkozás valósága,
az emberi méltóság, a szellem és a lélek kibontakozása feltartóztathatatlanul
bevonult az egyén és közösség életébe és kiutat kínált, a középkori
nyugati kereszténység kilátástalan, zűrzavaros és ellentmondásos
nyomorúságából. A reformáció nem az egyház ellen támadt, hanem
az egyházban eluralkodó egyháztalanság ellen. Aki a reformációt
ünnepli, senki ellen nem ünnepel, hanem azért ünnepel, hogy
az Isten egyedüli dicsősége minden ember mentsvára és méltósága
legyen, de ne lehessen senki bűnös ragadománya. A protestantizmus
aránya Magyarországon nem olyan nagy, hogy ez a nap méltó helyet
kapjon az ünnepek sorában (éveken keresztül a világtakarékosság
napjának nevezték, ami egyébként nem teljesen véletlen, hiszen
Kálvin Jánosnak komoly gazdaság- és pénzügy-politikai tézisei
is voltak). A reformáció egyházai és azok intézményei az október
31-ét megelőző héten tartják az úgynevezett Országos Protestáns
Napokat. Ez mára, 45 év kényszerszünet után, ismét komoly társadalmi
eseménysorozatnak számít. E hét spirituális és kulturális rendezvényein
szívesen látottak a hitüket egyébként rendszeresen nem gyakorlók
is, közöttük neves közéleti személyiségek. Ez a hét igazán jó
alkalmat kínál az egyház és társadalom ünnepélyes találkozására,
melynek lebonyolításában igazán fontos szerepet kaphatnak a
protokollos szakemberek.
Kálvin János, a református egyház nagy tanítója egyébként elvetette
a formális ünnepléseket, sokkal inkább az ünnepek üzenetét kívánta
érvényesíteni a hétköznapokban. Egyetlenegy ünnepet fogadott
el formálisan, a vasárnapot, amely Krisztus feltámadásának a
napja, tehát egy hetenkénti emlékeztetés a Húsvét vasárnapjára.
A Jézus Krisztus feltámadására emlékeztető vasárnap a legrégebb
keresztény ünnep. Az Úr napja tagadhatatlanul összeköti a keresztényeket.
A vasárnap a reformátusoknak is többet jelent, mint nyugalom
vagy pihenőnap. Megtisztelni a vasárnapot úgy is lehet, hogy
nem dolgoznak. De megszentelni, és igazán ünnepelni csak úgy
lehet, ha Isten tiszteletére szentelik, istentiszteleten részt
vesznek, és erőt merítenek a hétköznapokra.
Magyarországon, ahogy már fentebb említettük azonban helye van
a református körökben is a keresztény ünnepeknek. Az alábbiakban
ezek református jellegével ismerkedünk meg. |
 |
 |
|
<<
vissza |