Egyházi protokoll és liturgia
Az öltözködés, öltözködés kellékei, színek szerepe
 
 

Katolikus egyház - A színek szerepe
  A színeknek az ember mindig élénk kifejezőerőt tulajdonított.
A keresztény ókorban a liturgikus összejöveteleknél az alsóruha mindig fehér volt, míg a felsőruhát a bíborcsiga - egyébként nagyon drága - váladékában való főzéssel színezték. A keresztény egyházban a bíbor, amely a méltóságot mutatja, már az ókorban is uralkodói kiváltság volt; eleinte kizárólag a vezetők tógájának és köpenyének lehetett mélyvörös színe. A festéket a Földközi-tengerben élő
bíborcsigákból(murex brandarius) állították elő drága és bonyolult eljárással. Érthető, hogy hosszú ideig csak uralkodók engedhették meg maguknak a bíborszínű öltözék fényűzését , később pedig törvényekkel igyekeztek megtartani e kiváltságot, és letörni a felesleges fényűzést. A színszimbolikában e gyönyörű árnyalat az istenséget jelentette , ezért is tettek Krisztus vállára a vele gúnyolódó katonák bíborpalástot.
A kereszténység számára különleges jelentése van a bíbornak; a vértanúságon kívül magát a megváltást , illetve a teremtést és a megtestesülést is jelenti . A csigákból készült bíbor azonban annyira költséges volt , hogy a XII. századra az eljárás teljesen visszaszorult , és helyette olcsóbb megoldásokat alkalmaztak .
A 9. sz.-tól kezdtek az ünnep jellegének megfelelő ruhákat viselni, míg a 13. sz.-ban végleg szabályozták a liturgikus színek kánonjogát.
(A kánonjog: azon előírások összessége, amelyek a személyek és közösségek kölcsönös kapcsolatát, valamint a javak kezelését és használatát szabályozzák az egyház kebelén belül. Mindezt a kánonjogi kódex tartalmazza a századok során hozott rendelkezések alapján megszerkesztett 1915-ben publikált törvénykönyv számos revízión esett át, amely az egyházban mind a polgári, mind a büntetőkönyv szerepét betölti).

A fehér szín: a tisztaság, a rend, a semlegesség színe. Ártatlanságot, jóságot, tiszta érzelmeket sugall. Fényvisszaverő képessége a legnagyobb, emiatt nagy felületen kápráztató lehet. Világosságából adódóan tágítja a teret, a többi szín között semlegesítő szerepe van. Háttérként alkalmazva mindent kiemel.
Fehér színt kell használni: húsvétkor, karácsonykor, az úr ünnepén, Szűz Mária és nem vértanú szentek ünnepén, s néhány más alkalmakkor (pl: Mindenszentek, Ker.Szt.János születése, Sz.Péter székfoglalása, illetve szentmisénél stb. Karácsony és a húsvét az öröm ünnepe - színe ezért a fehér és az arany.
A piros szín: Élénkítő, izgató, serkentő hatású szín. Aktivitást és dinamizmust sugároz. Kis felületen, tárgyakon kellemes, meleg érzetet kelt, nagy felületen azonban nyugtalanító hatású, ingerültté, idegessé tesz, időnként agresszivitást is kiválthat. Emeli a vérnyomást és a pulzusszámot.
Piros színt használnak: Virágvasárnapon, Nagypénteken, Pünkösdkor, az Úr szenvedéseinek ünnepein, az apostolok és evangélisták, valamint a vértanúk ünnepein. Pünkösdkor a papok a szeretet és a vértanúság színében, pirosban miséznek.
Bíbor szín: Méltóságteljes, merev, felsőbbséget sugárzó, nagyobb felületen nyomasztó, lehangoló hatású.
A zöld szín: A természet színe, így a megújulásé, a reményé, a nyugalomé, és az egyensúlyé is. A sárga és a kék keveréke, ezért egyszerre frissítő és nyugtató hatású. Harmóniakeltő, csökkenti az ingerültséget, a fáradságot, biztosítja a pihenést, az erőgyűjtést, a regenerálódást. Világos, sárgászöld árnyalata barátságos, fiatalos, élettel teli, aktív. Közepes tónusú, fűzöld árnyalata kissé komolyabb, biztonságot sugárzó. Sötétebb, kékeszöld árnyalata ünnepélyességet, nyugalmat áraszt, míg sötétebb, piszkosabb árnyalata passzív, érzelmeket keltő , álmosító, főleg fényszegény környezetben.
Zöld színt kell használni az évközi vasárnapokon és hétköznapokon is. (eredete: nem maga a zöld szín, hanem az ún. grün azaz bűn nélküli csütörtök.) Pünkösdtől adventig a remény színét, a zöldet öltik magukra a ceremóniákon.
Ibolya szín: A hideg kék és a meleg vörös keveréke, nyugtató és nyugtalanító hatású lehet attól függően, hogy melyik szín dominál. Vágyakkal teli, melankolikus, öreges, álmosító szín. A misztikum, a tudatalatti, a titokzatosság színe, meditálásra késztet. Ellentétes érzelmeket kiváltó hatása miatt sokan nem kedvelik.
Lila (Viola): Az elmúlást jelentő violaszín a hamu színét is jelképezi. Lila, viola színt kell használni ádvent és nagyböjt idején, valamint tetszés szerint gyászmisén is. Korábban a kereszteket (de még ma is) violaszínnel terítették le, később cserélték fehérre, ekkortól papság is fehérbe öltözött. Az advent és a nagyböjt a bűnbánat ideje - színe a lila.
A fekete szín: az éjszaka, a halál, a szerencsétlenség, a bűn színe. Nagy felületen nyomasztó hatású, a természettől, a világtól való elszakadás, bezártság érzetét kelti. Kis felületen minden színnel alkalmazható, kiemeli hatásukat, kivilágítja valamennyit.
Fekete színt szoktak használni gyászszertartás alkalmával .( lásd lila színnél is ).
Arany, ezüst színt díszítésként is szokták alkalmazni. A díszítés lehet kereszt és minden más egyéb motívum, különösen a görög katolikus miseruhákat díszítik gazdagon arany színnel. Az arany szín helyettesítheti az összes színt, kivéve a lilát és a feketét.
A rózsaszín: a fiatalok kedvenc színe, bár kissé édeskés szín. Rózsaszín színt lehet ádvent III. és nagyböjt IV. vasárnapján alkalmazni.

A továbbiakban felsorolt színeket a liturgiában nem használják.

A szürke szín: Semleges, tartózkodó, visszahúzódó, egyhangúságot tükröz. Nagy felületen monotóniát, kedvtelenséget okoz, viszont sok tarka szín kavalkádját tompítja.
A kék szín: a nyugalom, a feloldódás, a végtelen érzésének színe, érzékenységet, finomságot fejez ki. A hűség, a hit, a hagyomány szimbóluma. Nagy csendességet és hűvösséget áraszt, s ez a biztonság érzését is kiválthatja. Sötétebb árnyalata távolság- és mélységérzetet kelt nagy felületen, feketével együtt depresszióra hajlamosít, passzív érzéseket vált ki. Világosabb árnyalata friss, üde érzetet kelt, a kis helységeket optikailag tágítja, levegős hatást kelt.
A barna szín: a fa színe biztonságot , melegséget, állandóságot tükröz. A lakást ugyan kedélyessé teszi, de önmagában unalmassá, kissé bánatossá is, ezért mellette szükség van élénkítő színekre.
A narancssárga szín: élénkítő, vidámságot keltő meleg szín. Nyitottságot, örömöt, boldogságot sugároz. Aktivizáló hatású, de hiányzik belőle a vörös agresszivitása.
A sárga szín: Lelkesítő, ösztönző, optimista, meleg sugárzó szín. Nyitottságot, közlékenységet, kommunikációs készséget fejez ki. A helységet világossá teszi, melegséget áraszt. Erős árnyalata nagy felületen idegesítő hatású lehet.
  << vissza