Egyházi protokoll és liturgia
Az egyházi zene - zene, nyelv és kultúra az egyházban
 
  Katolikus egyház
  A zene fontossága:
Az egyetemes egyház napjainkra hagyományozott zenéje felbecsülhetetlen értékű kincseket tartalmaz, s minden más művészi kifejezésmód között ez emelkedik ki mindenekelőtt azért, mert az igével összekötött istentiszteleti ének, az ünnepélyes liturgiának szükségszerű és a teljes egészéhez hozzátartozó alkotó része. A liturgikus cselekmény nemesebb kifejezést
kap, amikor az istentisztelet ünnepélyes énekkel tartják meg.
Az egyházi zene az ünnepélyes istentisztelet lényeges kiegészítő része, általános célja Isten dicsősége és a hívek megszentelése és épülése. Az egyházi zene a szertartások szépségét és fényét emeli, fő feladata az, hogy megfelelő énekmóddal díszítse föl a liturgikus szöveget, mely a hívek értelméhez akar szólni, sajátos célja pedig ennek megfelelően az, hogy nagyobb erőt kölcsönözzön a szövegnek, ezáltal a hívek könnyebben ráhangolódjanak az áhítatra, és fogékonyabbak legyenek azokra a kegyelmekre, amelyek éppen a szent titok ünnepléséhez vannak kötve.
Az egyházi zenének mutatni kell azokat a tulajdonságokat, mely a liturgia sajátjai: a szentség, a valódiság és az egyetemesség. Az egyházi zenének ez alapkövetelménye.
Ezek a tulajdonságok legnagyobb mértékben a gregorián énekekben találhatók meg( a gregorián ének a római egyház sajátos éneke).
Ugyanakkor az egyházi zene nem zárja ki a többszólamú éneket az istentisztelet ünnepélyes végzéséből, de csak abban az esetben, ha megfelel a liturgia szellemének.


Vallásos zenének nevezzük az olyan műveket, melyekben a zeneszerző vallásos témákból meríti ihletét, s egyéni vallásos érzelmeiből, tapasztalataiból kiindulva alkot zenét.

Egyházi zenének nevezzük azokat a műveket, amelyek a vallásos témák kifejezésében a tiszta zeneművészetet jellemző jegyeit hordozzák, de amellett figyelemmel vannak az egyházias szellemre , s arra, hogy művük a templom sajátos légkörében is megfelelő benyomást keltsen a hallgatókban.

Liturgikus zene:
A liturgiához szorosan hozzátartozó szent zene. A kántornak, mint zeneértő egyénnek ismernie kell a technikai kérdéseket, s azt a közösséget, amellyel nap mint nap találkozik. Sokszor önállóan kell döntenie zenei kérdésekben, ezért szükséges a tudományos szintű megalapozottság.

Az egyház tanítása a szent zenéről is szól. A liturgiához kapcsolódó, attól elválaszthatatlan szent zene a történelem fejlődése során is változott. A szent zene fogalom értelmében nem a templomban megszólaló vagy a misék alatt játszott vagy énekelt zenéről van szó,hanem a liturgikus, tehát a kiemelt fontosságú szent zenéről. A szent zene szorosan kötődik a hagyományokhoz, s ez adódik abból, hogy a liturgiában közvetített misztériumokkal szoros, érzelmi a kapcsolata.
A kinyilatkoztatásokat hordozó szövegben szerepet tölt be, és biztonságot nyújt a kántornak, hogy bizonyos zenei kérdésekben hangjával és hangszerével segíti a liturgiát.
A II. Vatikáni Zsinat vezérelvei alapján figyelembe kell venni a legújabb zenetörténeti és tudományos kutatások eredményeit, így tud a szent zene egyre gazdagabban kibontakozni a liturgikus gyakorlati életben.A liturgia Krisztusközpontú, ezért a liturgiát segítő művészetnek is krisztocentrikusnak kell lenni. A művésznek nem szabad csak személyes kifejezésre törekednie, hanem kötelessége figyelembe venni, hogy közösségnek alkot.Amint az emberiség történetében nem létezett nép vallás nélkül, ugyanúgy vallás sem létezett zene nélkül. Az ember egészét átfogó vallási élményben a zene mindig helyet kapott, akár énekelt akár hangszeres formában.Az ősi kultúrák primitív vallásainak zenéjéből a népzene őrzött meg sok értékes elemet. A történelem folyamán változtak a különböző vallások, ezzel együtt a zene is, azonban mindig kapcsolatban maradt a népzenével.
Az énekesek:
Egyházi énekkarokban csak olyanok szerepelhetnek, akiknek vallásos és erkölcsös életük kifogástalan, s akik a liturgikus ténykedések alatt szerény és áhítatos magatartásukkal méltókká válnak a szent hivatalra, amelyet gyakorolnak.
A templomi énekkar tagjai valódi liturgikus szolgálatot végeznek, feladatukat őszinte áhítattal és rendben töltik be, ők is segítenek a gyermekek liturgikus bevezetésében
A templomi énekesek világiak is lehetnek.

A latin egyházban nagy tiszteletben áll a hagyományos orgona, mert ennek hangzása csodálatos módon fokozni tudja a liturgikus szertartás fényét. Szabad más zenei eszközöket is megengedni az istentisztelet végzésében, amelyek megfelelnek az Isten háza méltóságának, de vannak olyan hangszerek is, amelyek esetleg eleve alkalmatlanok a szent zene méltó megszólítására (pl:citera, kasztanyetta, kolomp, tekerő).
  << vissza