Hivatalos iratban akkor sem tegezünk, ha egyébként tegező viszonyban vagyunk. pl. Eminenciád bizonyára tudja stb. Az első köszönéskor, első találkozáskor rögtön letegezni papot, esperest, plébánost stb. nagyfokú tapintatlanság, és illemsértés. Az etikettben jártas egyházi ember ezt legtöbbször úgy "viszonozza" hogy ő maga szemrebbenés nélkül marad a magázásnál. A tegező társalgási forma kezdeményezését, még ha a korabeli adottságok indokolnák is, hagyjuk az egyháziakra. A felajánlott tegezésnél is jó, ha a magasabb méltósággal szemben megnyilvánuló tiszteletünk jeléül például a bővített "Légy szíves Prelátus úr ! "formulát használjuk(a megszólítás csak annak jár, aki Rómától hivatalos kinevezést kapott).A keresztnéven való szólítás a bensőséges barátság jele, ám ha ez így is van, nyilvánosan akkor se éljünk vele.