A felszentelt lelkészek között, hacsak nem több generációs a korkülönbség értelemszerű a tegező viszony függetlenül a betöltött hivataltól. Ugyanakkor a korban és hivatalban rangidős kezdeményezését illendő megvárni, de rögtön lehet viszonozni. A református lelkész hagyo-mányosan illett bele az úgynevezett értelmiségi réteg középmezőnyébe, mely családos, szokványos életformájából is következett. Ennek megfelelően papi mivoltából a református lelkész nem gyakorol egyoldalú tegezést, hanem sokkal inkább a kölcsönös tegeződés a természetes az értelmiség többi tagjával. A divatossá lett általános tegeződés a református egyházat sem kerülte el, amely azonban még mindig nem mechanikus. A lelkész oldaláról kezdeményezendő és sokkal inkább a közös hitet, szolgálatot, elkötelezettséget, értékrendet hivatott kifejezni, mint bármifajta felszínes egyenlősdit. Itt ismét meg kell jegyeznünk a nők különleges szerepvállalását. Kollegiális viszonyban egyre gyakoribb a tegeződés, itt azonban illik megvárni a lelkésznő kezdeményezését.