A
szerpap (diaconus) dalmatikája és az alszerpap (subdiaconus)
tunicellája valamikor két különböző ruhadarab volt, ma már a
két ruha közt nincs lényeges különbség. Férfiak, nők egyaránt
viselhették, a nőké valamivel hosszabb volt. Ujjai eleinte bővek
és igen rövidek voltak, úgyhogy az alsó tunika ujjait látni
is lehetett. A római társadalom előkelő tagjai nem szerették
ezt viselni, inkább a szegényebb néposztályok viselete volt.
A dalmatikát egyházi ruhadarab gyanánt meglehetősen korán kezdik
használni. Eleinte csak a pápák viselték és csak később vette
át a papság.
A tunicella mint liturgikus öltöny csak a XI. században lép
föl. A XV. századig a dalmatika egy hosszú, bő ujjú tunika csupán.
Díszítése eleinte igen egyszerű, s a világi ruhadivattal karöltve
halad a dalmatika és tunicella díszesebb kiállítása.
