A kora szerzetességben előbb az apátok által használt, pásztori tisztségükre emlékeztető, hosszú lehajtott végű bot.
A 7.sz-tól Hispániában kezdik a püspökök használni, a 11.sz.-tól található meg liturgikus használata: a középkortól a főpásztori hivatal jele.
A püspökökön kívül prelátusok, apátok és prépostok a mise alatt és más szertartásoknál használják. Ma megyéspüspök és joghatósággal rendelkező apát és prépost használja, címzetes püspök csak akkor, ha a megyéspüspök megbízásából végez főpapi liturgiát.
Nagypénteken és gyászmisén nem viselik. A pásztorbotot a prelátusok a bal kezükben tartják, hajlott végével előre fordítva.
Amikor nincs a kezükben, a főpapi szertartás alatt a botos (bakulista) tartja.
Szimbolikus értelme a pásztori hivatásból ered