A liturgikus öv, ruhadarab, (cingulum), amellyel a derekat átkötik, s az alba hosszát, s bőségét szabályozzák.
Az ókor öve egy egyszerű kötéldarab volt, amelyet a köznép használt a tunika felkötése céljából. A kora középkorban zsinór helyett, csattal ellátott széles bőr-vagy ritkán posztóövet is viseltek, az övcsat divatja gall-germán eredetű. A nemezövet a korai középkorban sok helyen díszesen kivarrták. Borromei Szent Károly egyházi ruhareformja az övre is kihatott, mely szerint a liturgikus öv csak fehér színű lehet és kender- vagy vászonszerű anyagból készülhet, a végeken pedig bojt van.
Az öv (cingulum) mai anyaga leginkább pamut. A keleti egyház rítusaiban az övet csak a felszentelt papok és püspökök használják. Az alszerpapság a felszentelt papságtól teljesen elütő, inkább pántszerű övet hord.